2014. október 10., péntek

3.Resz
Jaaj nee.Ennél rémesebb lehet?Nem hiszem.És még szégyeljem is magam?!Hát persze.Mrs.Rose volt az orvos.Igen ő a sárkány anyja.De ez még nem minden!Ő az én személyi orvosom aki vizsgált.Aki bejött hozzám mikor felkeltem először szombaton.Akinek valami "Hmja" félét köszöntem.Nos a drága lánya persze beuszította,mert a szülei úgy táncolbak ahogy ő fütyül...vagy valami ilyesmi.Na de ez mind semmi ahhoz képest,hogy ma a pszihológusnál is voltam.Na jó mindent szépen sorjában.
Minden úgy kezdődött,hogy anyu bekopogott az ajtón.Mikor bementem akkor ki ült ott vajon ki?Hát a vörös lobonc anyja.Mikor felnézett a képére fagyott a vigyor.
-Ó-szólt újra mosolyogva.
-Ó biza-mormogtam a fejemet lehajtva.
-Nahát micsoda véletlen.A lányom elmesélte születésnapi fogadtatásod-ez az asszony úgy beszél,mint a nők 300 évvel ezelőtt.
-Aha,de a levelet nem mi?-emeltem fel a fejem.
-Hazugság.-horkantott fel-Milyen levél?
-Á mindegy -Mondta anyu konfliktus megelőzően.
-Nem anyu,nem mindegy.A levél amiben kifejtette,hogy dögöljek meg.
-A szavaid többsége hazugság.Így ezt sem hiszem el.
-MAGA SÜKET?BOLOND?ÉRTELMI FOGYATÉKOS?NEM ÉRTI?A LÁNYA NEM SZENT!-ordítottam torkom szakadtából.
-Én nem vagyok egyik s de rád illene némelyik jelző.-vigyorgott erőtelhesen.
-Kérem ne idegesítsen.Fáj a fejem nagyon.
-Hát akinek kirázkódott az agya a helyéről annak csak nem fájhat annyira.-csengett a drága Regina hangja a fülemben.Egyébként eddig nem vettem észre de az asztalánál ült.
-Na jó.Te vagy az AKI MOST BEFOGJA A SZÁJÁT.
-Mert ha mégsem mi lesz?-kérdezte felsem nézve a noteszéből.
-Ez-sepertem le mindent az asztaláról.A következő pillanatban Mrs.Rose kirohant a folyosóra és egész drámaian kezdte visítozni,hogy"pszihiátert,pszihiátert".A kórházi pszihológus jött mivel pszihiáterük nincs.
-Gyere velem.-nézett rám kedvesen.
-Oké.Anyu te menj dolgozni.Én el leszek a pszihológus nénivel.
-De ha bármi van szólj és itt vagyok.
-Jó.-öleltem át már a folyosón.Amikor elkezdtünk felfele menni rám mosolygott.Egész szimpi volt.Szőkésbarna haj kék szem.Bevezetett az irodájába és levágódott a székére.Engem a másik íróasztalhoz irányított.
-Na.Én nem azért hoztalak ide,mert én annyira kedvelem a Rose családot.Itt maradhatsz ameddig akarsz.
-Mi?-fordítottam el a fejemet.
-A lányomat is piszkálja meg minden.Szóval megértelek.
-Van egy lánya?Hány éves?Hogy hívják?
-Lailanak hívják 14 éves.Majd kettő körül jön ide addig itt lehetsz.
-Oké.Jajj csak a kutyám.
-Hozd őt is.-mosolygott rám.
Ezzel én már kint is voltam.Egy kicsit eltévedtem de végül csak megtaláltam a szobámat.Nina ott aludt az ágyamon.Eléggé megörült amikor meglátott.Adtam neki kaját meg vizet.Közben bejött egy másik(!!!) orvos és levette a gipszemet meg a fáslimat is.Az agyammal vagy a fejemmel...mindegy, még bent ke mardnak vagy két napot amiután kiment és Nina megette az ennivalót rákapcsoltam a bőr pórázt a nyakörvére.
-Amúgy még nem mutatkoztam be.-nyújtotta a kezét-Ramona Fox.
-Lilly Smith.-A facebookon nem volt semmi értelmes vagy érdekes mégis elvoltam rajta.olyan két óra mulva nyílt az ajtó.
-Szia-köszönt Ramonanak.Egy magas szokesbarna haju lany jott be.Egy fekete hosszú ujjú blúz volt rajta es egy ciklámen szinü szoknya.
-Szia.Nézd az asztalodnál.-küldte őt oda hozzám.
-Heló Lilly Smith vagyok.
-Laila Fox.Nem nézel ki elmebetegnek.Szóval miért vagy itt?
-Gondolom hallottál a Rose családról...
-Ne is folytasd.-temette a tenyerébe az arcát.-Anyuuu mehetünk sétálni?-Erre csak legyintett.Lementünk az udvarra a kutyámmal együtt.Elmesélte,hogy az anyukája egyedül neveli.Az apja egy "szarfej" volt ahogy ő fogalmazott,mivel ott hagyta őket.Van egy hörcsögje Max és egy macskája Billy aki lány de ő azt hitte,hogy fiú ezért fiú nevet kapott.Szereti a növényeket meg az állatokat.4 óra körül felmentünk a szobámba.Az ágyon ott ült Tom a tabjával a kezében
-Sziasztok.
-Szia-bemutattam őket egymásnak.Mint kiderült Tom a tabjáért ment el reggel.Meg kitalált egy őrültséget a drága.Leszedte a Google maps-ot és kidolgozott egy tervet.Persze Laila is benne volt.Az anyjának azt mondta nállam alszik itt a kórházi szobámban.Elhitte.Na de a terv:Megvárjuk az estét ,olyan 12 óra körül kimegyünk a második emeleti folyosón lévő teraszon.Tom odavitt egy létrát még reggel azzal az ürüggyel ,hogy lefesti a korlátot.A gondnok persze örült mert állítólag fél a magasságtól.Viszont a létrát ott hagyta.Lemegyünk ott és elmegyünk egy éjszakai ingyenes állatkertbe.
-Számításaim szerint 4re visszaérünk.-fejezte be a monológját Tom.
-Úúú már alig várom.De Nina?-kérdeztem.
-Hülyének nézel?Szerinted rá nem gondoltam?Emelő csigával leeresztjük.-húzta ki magát.
-Tom te olyan vagy mint a hulla.Valamikor tudtál valamit de egy idő után elsorvadnak az agysejteid...-taggolta Laila
-Egszóval.Hülye vagy.-egyszerüsítettem le.
-Kösz.-röhögte el magát Tom.
-Belefér egy kisebb táskába is.nyugodtan annyi ideig nem hal meg egy táskában.
-Igaz-adtam Lailanak igazat.
-Töllem-vont vállat Tom.Ezután Laila elment átöltözni meg én is.Mikor vissza jött indult a terv.Le trappoltam a második emeletre hátamon a hátizsákkal.Tom elindult lefelé a létrán de megtorpantunk mivel....



Remélem tetszett ez a rész is.Nyugodtan írhattok megjegyzéseket vagy jelezze valahol akinek tetszik. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése