24.Rész
Két biciklivel egyensúlyozott a járdán.A szemöldökömet felhúzva figyeltem a szerencsétlenkedését.
-Jóreggeeelt!-köszöntött vidáman.
-Hey.-húztam a fejemre a kapucnimat.-hova megyünk?- pislogtam rá.
-Ezzel sehova-húzta el a száját egy idő után-nem vettem észre hogy leesett erről a dugó így..látod?-állt arrébb,láttam.Leesett az a bigyusz a kerékről,ott ahol felkell fújni.
-Mehetek aludni?-fordultam meg mire visszarántott.
-Nem.Nyugsziik.Mamádat várjuk mert te ugye elfelejtettél berakni például vizet vagy kaját,elkészíti a táskádat.
-Te mikor beszéltél vele?-húztam össze a szemem.
-Reggel.-továbbra is uanúgy vizslattam-hajnalban nem ugyan az?Már fent volt.Négykor már nem alszik.-védekezett.
-Jó.-bólintottam majd leültem a padra.Pár perc után mama jött a táskámmal.Tele rakta ennivalóval,vízzel,pokróccal és egyebekkel.
-Tejóég mama!-rökönyödtem meg-ezt mind?
-Persze nézd csak meg.Elég sokáig lesztek ott úgyhogy kell az energia.-mosolygott.
-Hát köszi.Berakhatanánk ide a bicikliket?-néztem rá.
-Berakom én menjetek csak.-intett.Elköszöntem tőle majd elindultunk.Egy ideig csendben meneteltünk,közben néztem a cipőmet,az övét megkérdeztem nem-e akarja vinni ezt a emeletesház súlyú táskát?Azt válaszolta eszében sincs.Köszi.Kanyarogtunk körülbelül már egy órája szótlanul mikor köhintett.Azthittem megszólal de még akkor sem.Mintha lenyelte volna a szavakat.A fejemet félrefordítva bámultam.
-Mi van?
-Akartál valamit mondani?-kérdeztem
-Nem.
-De akarjál már.
-Úristen de idegesítő vagy.
-Akkor miért hívtál?
-Mindegy.
-Menjek vissza?Vissza tudok.Szia-fordultam meg bosszúsan.
-Várj már.
-Nem.Nem is beszélsz velem.Akkor meg?Minek? Mit csináltam neked?Meg Lailanak?
-Ö nem tudom ki az a Laila..én meg arra vártam ,hogy megszólalsz.
-Minek?Beszéljek magammal? Szórakoztató dolog az.
-Oké értem akkor beszélek.Tegnap mikor aludtál el?
-Már nem tudom.Egyszer felkeltem éjjel,aztán visszaaludtam.
-És ki ez a Laila?
-Hát ő egy lány.Kedves,szereti az állatokat,rákos volt,gyönyörű arca van.Szóval minden kedvező dolog.
-Mire kedvez?
-Nemtom'.
-És miért lettél dühös tőle?-és qakkor elmeséltem parányi problémáim egyikét vagyis a tegnapi képeset.Meg úgy általában meséltem neki Tomról,Lailaról,Nináról és Rókáról.Mindenkiről.Nem a belvárosban voltunk egyáltalán,egy elhagyatott negyed fele vettük az irányt.Tisztással és omladozó falú emeletes házakkal,faházakkal és egyéb építményekkel.A tisztásnál megállva,kifulladva néztem Áronra.
-Hova még?
-Ide jöttünk.-Kicsit jobban kinyitva a szemem bámultam a jobb semmibe és a bal semmibe.Érdekes ugye? Előttem volt az a negyed, Hátam mögött meg egy sor ház.Leterítette a pokrócot kiszedve a táskámból minden ehetőt.
-Van fasirt,majonéz,mustár,májpástétom,gyümölcs,csoki,szendvics..-sorolta a végetnemérő ennivaló választékot.
-Ez itt miért nem lakott terület?-Vágtam közbe,egy szendvicset választva.
-Mindjárt mondom csak nemtudom mit egyek? Fasirtot vagy lángost?
-Lángos?Szegény mama.Mióta fent lehetett?
-Jó akkor lesz Fasirtos lángos.Na szóval ez itt-mutatott körbe-mind ház.
-Öhm-pislogtam igazából nem is tudom min akadtam ki jobban? Azon ,hogy fasirtos lángost eszik vagy ,hogy úgy néz ki ennyit akar mondani a helyről.
-Mivan?
-Rájöttem arra ,hogy ezek házak..de miért lakatlanok?
-Figyelj.Ez a negyed egy családé,nem tudom már a nevüket valami K betűs namindegy.Szóval itt ők laknak/laktak kitudja? Aztán kiutaztak külföldre,első nyarakon hat-hét évig még haza járogattak aztán meg már egyáltalán haza se szagoltak.És mivel nem adták el a házaikat itt maradtak lakatlanul.
-De hogy-hogy ilyen sokan vannak hogy egy negyedbe vannak a házaik?Külön.
-Két nagyon jó barát,akik a feleségeikkel ide költöztek kitudja mikor már,ők a déd-szülők voltak.Aztán a két család porontyai mindig is a klánjukba választottak párt maguknak,azoknak még született kitudja hány gyerekük szóval egész tágas család..
-Aha.És sosem házasodott be egy-egy ?
-Deeee.Másképp rokonokkal házasodott volna egyik másik.Szóval olyan 1900körül beérkezett még két család akiknek csak ilyen sok gyerekes szándékaik voltak úgyhogy befogadták őket.Minden családnak vagy 10gyereke volt.10-8körül.És mindet iskolába járatták,szép ruhában,jó tanulók voltak mind elvileg.Anya mesélte ezeket.
-Értem.És most?-kérdeztem mikor befejeztem a szendvcsemet.
-Vedd a fényképeződ és gyere.-válaszolt a kérdésemre három perc múlva mikor bepakolta a táskámba a cuccokat amik a pokrócon hevertek azelőtt.
-De minek?
Rengetek hét után egy új rész...Sajnálom de rengeteg elfoglaltságom volt.Most viszont egy hosszabb részt raktam fel.Jó nyarat :)
