22.Rész
-Nemtudom.-vontam vállat.Áron mondta ,hogy indulni készül ezért felpattantam és kikisértem.
-Na csá-intettem neki a kapunak dőlve.
-Heló-integetett majd elhajtott a bicikliével.Eddig észre sem vettem de az udvaron egy puli kutya ugatott.Beszaladtam egy mellényért aztán megkérdeztem ,hogy mi a neve.Mama azt válszolta
-Gyere ide,menj innen.Mert?
Hasznos infó köszi mama.Elég harapós kedvében volt,ez abból is látszott ,hogy a cipőmet elkezdte volna harapdálni ,ha nem húzom el.Megnéztem az edényeket,a vizes lábasban semmi nem volt,körülnéztem de sehol nem láttam kutat.
-A kertben találsz vizet.-mondta valaki.
-Te mindenhol ott va ugye?-kérdeztem Áront sóhajtva.
-Aha.De most kivételesen jól jövök.-nyitotta ki előttem az ajtót mire megálltam.
-Húzzál előre.Lányoké az elsőbbség-néztem rá.
-Hehe annyira vicces vagy.-robogott előre.
-Mindig.-odaadtam neki három talált palacko amibe vizet öntött.-Vigyed a kutyának.-nyomtam a kezébe az egyiket.
-Te leöntöttél.-nézett magára khm...talán egy icipicit a ket literes üveg fele  ráment.De véletlen volt naa.
-Nemis.Csak...egy...felhő?-próbálkoztam lassan hátrálva.
-Jajj az a felhő oda tud menni-közelített- hozzád is.-szaladt felém.A hajam vizes lett és a nadrágom is elázott ugyanúgy ahogy a blúzom nyaka is.
-Te kis szemtelen.-szaladtam neki a megmaradt vizet is rá öntve.Sajnálattal vettem észe ,hogy kiürült a fegyverem.Tágra nyílt szemmel néztem ahogy közelít.A további események szánalmasak voltak.Vagyis viccesek de a kinézetünk nagyon szánalmas lehetett.Körülbelül tíz perc múlva fogytak ki a tartalékaink és akkor fejeztük be.
-Lettek képek-rikkantotta Lexa.Röhögve kértem el a telefonját és ugyanúgy mentünk be a szobába Áronnal.
-Szerezz száraz ruhát kérj tatától.-javasoltam vigyorogva a bőröndömben kutakodva.
-Szeretnéd mi?Csakhát én okos vagyoook mert nadrágom van itt meg szvetterem is és blúzom is.-Ment kifele az ajtón.Egy rövid kacajjal reagáltam le.Egy jégert vettem fel valami bő blúzzal meg egy zöld trikóval alatta.A hajamat csavargatva ültem le a laptopom elé és csatlakoztattam Lex telefonját a géphez.Miközben töltögette a képeket aközben jött be Áron.Valami béna,bő kockás inget talált csak.
-Röhögj csak.Látszik a fejeden ,hogy akarsz.-legyintett.-amúgy is nagyon jól áll hiába töröd magadat.-tette hozzá mellém vágodva félig rámült de mindegy.
-Rámültél
-Akkor húzzál beljébb.-lökött rajtam még egyet.
-Pff-húzódtam arrébb.A képek betöltődtek és sorban hangzottak el a külömböző:"hm-hm"nevetés darabok "wá" szakadt ki belőlem az egyiket látva.Talán az egyetlen  normális vllt az ami a kedvencem lett.Ott már ledobtam magamról a szvettert és egy atléta szerű trikó volt rajtam.
-Nyomjad fészbúkra.-állította meg ennél a képnél a diavetítést.
-Jóóó.Várj.Fordulj el mert beírom a jelszavamat.-elfordult és a telefonját kezdte byomkodni mire gyorsan benyomkodtam a pár karaktert.-kész.
-Bejelöltelek.-mondta,a képernyőre mutatva jeleztem ,hogy el van fogadva.
Öt perc múlva kint volt a kép ezzel a szöveggel:
"Sájn brájt lájk ö dájmönd.Feeling tiszta with Áron Sárosi"

Semmi sértőt,semmi félre érthetőt semmi ártalmasat nem írtam ezért sem értettem a következő(egy órával később)kapott hívásomat.Áron hazament hét óra lévén és mondta ,hogy majd legyek fent a neten ,mert akar valamit írni.Mikor beértem elkezdett csörögni a facebookom,bent volt a fülhallgató ezért csak fel kellett vennem.
-Hogy te mekkora bunkó vagy.-ordított bele a mikrofonba..


Heló mindenki.Csalódottan fogtam fel ,hogy semmi visszajelzést nem kapok azoktól akik olvassák.Néha-néha egy-egy megjegyzés meg értékelés aminek végtelenül örülök,viszont a másik résznél semmi nem volt,ezért sem hoztam pénteken új részt.Mert csalódott voltam.Azért még reménykedek benne ,hogy nem csak magamnak írok :) További szép napot :)

21.Rész
-Te sem vagy jobb.-jelentettem ki felháborodva.
-Jó fájni fog a torkod,ne kiabáljál.-csitított.
-Pff de idegesítessz.-pedig dehogy idegesített jó volt valakivel veszekedni,az valahogy feldob.
-Mit szeretnél csinálni ma?
-Hát biztos ,hogy nem veled akarok lenni.-húztam össze a szemem.
-Hm.Így jártál,adtál egy jó ötletet elmehetünk a centerbe.-elmélkedett.
-Hm.Utálok bevásárló központokban lenni.-vetettem egy lesajnáló pillantást rá.
-Akkor meghívhatlak egy forró csokira.
-Hívjad magadat.Van pénzem.
-Úristen,akkor mihez van kedved?
-Most például...nem tudom.Talán sétálni lenne kedvem.-néztem a napfénnyel teli csendes utcát.Otthon hó volt itt viszont már leesett december elején most meg már elolvadt és közeledett a tavasz attól függetlenül ,hogy még csak január vége volt.
-Mégis csak van kedved velem tölteni a napot.-szólt.
-Mit csináljak itthon mégis?Nem ismerem a várost szóval jó lenne megismerni.Téged ismerlek te mutatod meg,ennyi.Ne is álmodj barátságról mert túlságosan idegesítessz.-másztam le az ablakból.
-Átöltözöl?
-Minek?Jól vagyok ebben hagyjál békén.-na jó kicsit...csak egy nagyon picit vagyok lusta.
-Jó.-vont vállat.Ki indultam az ajtón de valamibe beakadt a nadrágom,talán nem is kell mondanom ,hogy elszakadt.
-Te mért nem szóltál?Most vehetem át.-fordultam hátra idegesen.
-Megvárlak mamádnál a konyhában.-szaladt kifele.A tavaszi idő ellenére hideg volt ezért egy farmert,egy blúzt meg a hosszú térd felettig érő kabátomat vettem fel az "NYC" feliratú sapkámmal.

Kimentem a konyhában ahol beszélgettek.

-3 perc alatt vagy kész?-nézett rám értetlenül.

-Aha mer'?-kérdeztem egy aszalt szilvát rágcsálva.Köszöntem mamának és meg mondtam neki ,hogy amikor anyuék felkelnek akkor ondja meg nekik ,hogy sétálni mentem a hülyével.A gond csak az volt hogy mama csúnyán nézett rám a kifejezés miatt,gyorsan kislisszoltam a konyhából az udvarra ahol már várt.

-Mehetünk.-szóltam.

-Merre?-kédrdezte mikőzben elindult.

-Ez egy értelmetlen kérdés.-közöltem.

-Nem a városba megyünk oké?

-Ühüm.-ezzel balra vettük az irányt.

-Hány éves vagy?-kérdezte.

-Most ez egy ilyen út lesz?

-Aha.Szóval?

-14 te?

-15leszek májusban.

-Vagyis 14.-gondoltam át.

-Aha.

-Kilencedikes vagy ugye?

-Igen.-ilyen és ehhez hasonlhasonló értelmetlen kérdések hangzottak el.

-Kapcsolatban vagy?- kérdezte miközben egy padon ültünk az egyik parkban.

-Aha.Jelenleg a chipses zacskóval.-emeltem fel az imént vett rágcsát.

-Nemúgy...

-Tudom ,hogy gondolod de jelenleg a chips az első jelöltem.Pár jelöltem.-közöltem.-neked?

-Nincs.Kedvenc kaja?-kérdezte.

-Á nee nem kell már több kedveenc fáj a fülem tőle-röhögtem hátra dőlve.

-Jó.-nevetett fel.-fél óra múlva (még csak négy óra volt)elindultunk egy kerülőn hazafele.Akkor készült a fenti kép is.Meg még sok sikertelen kép.Hazaérve furán fogadtak mivel folyamatosan vihogva estünk be az ajtón.

-Sziasztok.-szólaltam meg pár másodperc múlva.

-Össze barátkoztatok?-kérdezte anyu a fotelben ülve.Némi gondolkodás után válaszoltam,válaszomon mindenki meglepődött.

Sziasztoook :) Remélem tetszett a bejegyzés.Megjegyzéseket vagy véleményeket továbbra is várok de sajnos nem kapok :( Talán nem tetszenek a részek?Vagy miért nem kapok visszajelzést?Szerintertek kirakjak a szereplőkhöz e kis bemutatkozást?Ha nem igénylitek akkor nem írok de ha szeretnétek megírom.További szép napot ,mindenkinek,Ja és remélem semmi rossz nem történt így péntek tizenharmadikán veletek ;) 

20.Rész
        A padláson már az első lépésnél találtam valamit.Egy útitársat, Lolát(mint későibb megtudtam)a macskát, fekete szőre fényesen dörgölődött a piros bő nadrágomhoz.A pofája barnás narancssárgás volt a fülei viszont megint fekete.A farka volt még barna.Minden lépésemet követte,egy zöld éjjeli szekrényhez léptem,az ajtaja nyikorgott.Belül kőnyvek sorakoztak,semmi túl érdekes ezért becsuktam.Arrébb egy cserépdarab,kosz,por továbblépve egy nagyobb darab zsákon mégtöbb könyvhöz jutottam.Mindbe bele olvasgattam,verses kötet is volt regény meg minden.Az egyik tetszett is de elfelejtettem a címét..Mindegy annyira nem is fontos.Annál fontosabb az ebéd illata volt.Hamar felérkezett az illat mivel a konyhából lehet egyenesen a padlásra menni.Lemásztam a létráról Lola társaságában majd a konyhába jutgva tapasztaltam ,hogy mama gombócot főz.Érdeklődtem ,hogy mióta házasok tatával,hogy vannak-e gyerekek az utcában?Azt mondta ,hogy van egy körülbelül velem egyidős fiú aki gyakran meglátogatja őket.Gomdoltam én ,hogy dejó lesz egy velem egyidős gyerek itt hú...gondoltam.
-Na mama én megyek átvenni a ruhámat mert csupa poros vagyok.-álltam fel.
-Menjél majd szólok ha készen van a gombóc.-intett-de akkor ugye szereted?-kérdezte aggódva kábé harmadjára.
-Igen mama.-nevettem vissza.Elrobogtam a szobánkig ahol Lexa telefonozott,Martin meg valami függönnyel játszott.
-Honnan van az a függöny?-kérdeztem az ajtóból.
-Az nem függöny!-ült fel Alexa egyből.Ráncoltam a szemöldökömet de csak nem tudtam rájönni ,hogy milyen ruhadarab lehet.Végül vállat vonva szedtem elő a mai szerelésemet.

Mama nemsokára kész lett az ebéddel,apu addigra felkelt,anyu kijött tatával,Marzin,Alexa meg én egymás mellett ülve ettünk amikor kopogtak.A nagymamám kiment..csak kicsit átkoztam azt aki az ebédet közbeszakítván esett be az ajtón.

-Csókolom,sziasztok.-intett a kabátos tag-zavarok?Mert ha..visszajövök később.-salapált idétlenül.

-Hát kabátos gyerek,mi később is itt leszünk szóval...-fordultam hátra a vállamat vonva.

-Lilly azt mondja ülj csak le nyugodtan,hozzak egy tányért eszel?-kérdezte anyu.Aha jó kösz,ő szakít meg egy ebédet és én vagyok a rossz.De legalább apu,tata meg a többi gyerek társam(ezalatt a kabátos gyereket nem értem gyereknek) szórakozott rajtam.Én ettem a legtöbbet mint mindig.Csak sajnos ezt még mama nem tapasztalta ezért aggódva figyelte ,hogy mikor robbanok szét.Nem robbantam,megettem a tizennégy gombócot és mégmindig megvagyok.Megköszöntem a szolgáltatást,és tovább lépve kabátos barátunk lábán beültem a szobánkba az ablakba.Szép naagy ablak van amibe nagyon szépen be lehet ülni.

-De bunkó vagy-röhögött Lexa Martinnal bejőve.

-Mert?Ő vágott közbe.Az ebéd közepén tartottam éppen.-emeltem fel a fejemet az ablakon kinézve.

-Reménytelen.-sóhajtott a nővérem.Elégedetten biccentettem.Eltelt kábé öt perc amikor az ajtó nyílását hallottam.

-Nem magamtól jöttem be.-Magyarázott a kabátos akiről (gonolom) idő közben lehámlott a kabát.

-Magadtól is bejöhettél volna nem harapunk.-csendült Lexa hangja.-Legalábbis Martin meg én nem.-tette hozzá némi hezitálás után.

-Sárosi Áron vagyok.-mondta.-Ki van bomolva a cipőfűződ trehány lány-tette hozzá nekem címezve.

-Pff.-húztam magam össze és mégjobban magamra húztam a sötétítőt.Alexandrával meg Martinnal beszélt,beszélt,beszélt meg nevetetett.Nem mertem kinézni a függöny mögül ,mert ha meglátnak akkor...az úgy nem jó.

-Alexandra gyere szívem elkellene menjél valahova.-nézett be mama.

-Megyek.-pattant.-Martin?

-Mehetek?- csillant fel a szeme.

-Persze.Áron maradj még adok majd valamit csak még készül.-mosolygott mama vissza.

-Jó.-felelte.Azt is hallottam amikor köszöntek és kiléptek az ajtón.Kábé öt perc múlva megszólalt.

-Meddig fogunk így ülni csendben?

-Hm..nemtudom.Talán ameddig mama be nem szól ,hogy mehetsz.

-Miért is vagy ilyen ellenséges?-kérdezte.Aztán azt vettem észre ,hogy a sötétítő elhúzódik és az ablak másik végében foglal helyet,velem szemben.Nem néztem fel egy darabig aztán meg gondoltam magam.

-Megszakítottad az ebédelésemet.-néztem rá.

-Mi?-röhögött

-Igen.-feleltem.

-Mi a neved?

-Lilly.De amúgy semmi közöd sincs hozzá,mert reményeim szerint nem fogunk találkozni.

-Én is remélem.Olyan nagyon idétlen vagy.

-Tessék?-néztem fel.

-Amit hllottál.

-Nem hallottam semmit szóval?-adtm neki esélyt ,hogy korriáljon.

-Ó már süket is vagy?

-Benned meg kevesebb ész van mint ahány csontváz repül az égen.-ordítottam,aztán egy másodperc alatt változott a hangulatom amikor:

-Bolond vagy.-jelentrette ki mosolyogva.

Sziasztook :) Bocsi hogy régen nem volt rész de minden pénteken volt valami :( Azért most hoztam egy kicsit hosszabbat,meg talán érdekesebbet is.Remelem tetszik nektek :) ,koszonom a sok megtekintest de orulnek a kommenteknek vagy visszajelzeseket is.

Tovabbi szep estet vagy reggelt vagy delutant :D sziasztook