Be a voice not an echo

4.Resz 
…Mivel lépteket hallottunk.A legelső bátor én voltam aki hátra fordult mire egy hektárnyi fény zúdúlt a szemembe.
-Mit csinálnak maguk itt?-kérdezte a lámpa fényét még mindig a szemembe tartva.
-Mi…izé…a…-motyogtam.
-Ó jó napot szertáros bácsi!-jött vissza Tom.
-Veled vannak?-kapcsolta ki a lámpát.
-Velem.Persze. -Kár.Egy kicsit megszivattalak volna titeket.Na mindegy jöttök az ajtón vagy jobban szeretitek az ablakot?-Kiengedett minket.Szerencsére nem kellett ablakozni.Amúgy a szertáros éjszakai portás is volt ma ezért volt ott.Tájékoztatott arról,hogy 6kor lejár a műszakja szóval addigra mindenképp legyünk itt.Mentünk,mentünk,mendegéltünk…amúgy nem.Inkább sétáltunk,rohantunk,loholgattunk(ilyen szó van?Nem? Na nálam igen.).Kb. öt percet sétáltunk utána egy kutya kiszemelt minket magának akkor rohantunk ezután loholtunk mivel a kutya kedve nem hagyott alább de a mi energiánk igen.Mikor végre odaértünk meglepetésemre senki de abszolut senki nem volt ott.Elindultunk az amúgy nem túlságosan nagy állatkertben.Amikor a rókához értünk Tomnak hihetetlen humorroham tört rá ezért rákezdte,hogy :"Nézd Fox ott a fox.Hahahaha" először még nevetett is de utána már eléggé kiborult szóval az út hátralevő részében igyekezett kiengesztelni őt.Gondoltam lemaradok egy kicsit Ninával ,mert már kezdtem unni őket.Egy sarokhoz értünk ahol Nina elkezdett morogni megnéztem,hogy mi az.Egy pici átfázott sovány róka volt Köbö akkora ,mint a kutyám.Nem fújt vagy morgott rám ezért úgy döntöttem felveszem,didergett.Vissza indultunk (már hármasban:A róka ,Nina meg én)a rókákhoz de ott csak fújtak rá meg olyan csúnyán morogtak neki.Gondoltam felhívom Tomot.Hiba volt…
-Szia kép…-kezdtem de félbeszakított.
-Mondd.Te hogy tudod elrontani a legjobb pillanataimt?-kérdezte annyira gorombán,hogy olyannak még sosem hallottam.Rácsaptam a telefont és elkezdtem futni valamerre...amerre láttam. Találtam egy padot egy tó mellett(még mindig az állatkertben)elkezdtem bőgni mivel eléggé rosszul esett Tom beszólása.A róka leugrott az ölemből mire még rosszabbul éreztem magam de amikor visszajött egy kicsit jobban éreztem magam egy kenyérdarabot kukázott nekem vagyis szerintem kukázta.
-Kö-hö-szihi-szipogtam.Felvettem a rókát az ölembe Ninát pedig mellém raktam és elkezdt gondolkozni:Itt nem hagyhatom még éhen hal.Azt hiszem haza viszem,anyuék gondolom nem lesznek túlságosan kiborulva miatta...volt már rosszabb is pl:egyszer egy varangyot(!) vittem haza, sajna elkellett engedni.Szóval tőlem már nem számítanak sok jóra.De mégis mit mondok? Honnan szedtem?Na hó,ugye holnap haza engednek...vagyis már ma mert éjfél elmúlt.Szerencse,hogy este elvégezték az utolsó vizsgálatot is.Nos akkor amikor visszaérünk a rókát és Ninát ott hagyom Lailánál én meg addig összepakolok fent a szobámban.Eme óriási gondolkodás közepébe a telefonom csörgése vetett véget,Tom hívott.Kinyomtam.Megint hívott ,és én újra kinyomtam viszont már lehalkítva néztem ahogy sorban jönnek az smsek.10perc alatt 10sms.A következő félórában elaludtam.Mikor felkeltem Laila ült mellettem.
-Felkeltél.-jelentette ki.
-Fel.
-Honnan van a rókád?
-Találtam.
-Loptad?
-Nem.Mint mondtam találtam.
-Na jó-fordult felém-Rám ne haragudj illetve rám se.
-Ó hogy már többes számba is beszélsz.Mi van jártok?
-Figyi.Nekem nem jön be Tom max. mint barát olyan mint te vagy...te.
-Nincsenek barátaid?-kérdeztem viszont választ nem kaptam.
-Hány óra?-vágodott le mellém Tom.
-Fél 5-felelte Laila.
-Jóvan' má' bocsi.vagy...valami.Tudod most mit kapsz?Olyat amiért elkellett mennem egészen...a Mol kútig.
-Aha.Mr. eszedbe juttatnám ,hogy az itt van 50méterre innen de mindegy.-téptem ki a kezéből valamit.Egy virág volt.
-De én nem is szeretem a virágokat-fintorogtam.
-Ja nem.Azt Ninának hoztam.Tudod szereti a virágokat...enni.
-És ezt mi óta tudod?-ámultam mikor elkezdte rágcsálni az ajándékomat.
-Egy ideje.Na de neked hoztam csokit csak az úton megettem...sajnos.De a szándék megvolt-emelte fel a kezét védekezés képpen.
-Höhö a szándék ehető?Nem? Akkor megszívtad.Na jó nem.Nem haragdzok rád, vagyis haragszok de jobban szeretnék már a kórház kapuin belül lenni.
-Jó.Vihetem a rókát?-Kérdezte Laila.
-De ne hozzátok fel és ne legyen figyelemben.Majd összepakolok és akkor jönnek anyuék.
-A-a nem jönnek.Azt mondták kísérjünk haza téged,mert dolguk van-rombolta le a tervemet Tom.
-Hát jó-vontam vállat.
Elindultunk.Út közben vettünk 3 lángost.Odaértünk,ők leültek a padra Ninával meg a rókával.Felmentem a szobámba ahol összepakoltam Nina cuccait utána meg az sajátjaimat amiből nem volt túl sok Felvettem egy fehér trikót meg egy fekete rövidnadrágot.

Ezután megindultam lefelé .Megnéztem az órámat, már 7 óra volt .Odaértem az udvaron lévő padhoz és mi fogadott?Hogy békésen alszanak egymásnak dőlve a padon.
-Jöttem-intettem nekik de semmi.
-Mondom heló-próbálkoztam újra.
-KELJETEK MÁR FEEEL.-toporzékoltam.
-Jóvan' má'.-dünnyögött Tom
-Laila hol van a róka?-felemelt egy dobozt mire bólintottam.
-És Nina?
-Odakötöttük a pad lábához-mutatott a bal oldali lábhoz.
-Aha jó és akkor miért nincs itt?-kérdeztem kicsit hisztérikusan.
-Mert amott van-húzta a karját a szeme elé Laila.
-Ja jó.Na megyünk végre?-türelmetlenkedtem.Elindultunk,én Ninát ,Laila a rókát Tom pedig a cuccaimat vitte.Metróval mentünk haza.Hogy lehettem ilyen naiv? Hogy?Azt hittem,hogy most minden rendbe lesz?Tévedtem.De még mekkorát.Ha nincs Regina akkor van más már megszokhattam volna .Hát anyuéknak dolgozni kéne és pedig akkor eljöttek volna értem.De nem nekik dolguk volt.Beléptem az ajtón Ninával és a rókával majd meghallottam,hogy anyu apuhoz beszél.
-De Paul(az apukám)Lilly mit fog szólni ehez?
-Előbb utóbb elkell fogadnia.
-Mihez mit fogok szólni?-pattantam oda mosolyogva a gép elé.De amint megláttam lefehéredtem és csak ennyit tudtam kinyögni-Mi?

Na kinek,hogy tetszett ez a rész?Minden minden olvasónak nagyon köszönöm ,hogy szorítatok időt arra,hogy elolvassátok.Annyira örülök mikor látom ,hogy hányan nézik egy hét alatt és hogy honnan...nagyon fel tud dobni.Köszönöm