Be a voice not an echo

22.Rész
-Nemtudom.-vontam vállat.Áron mondta ,hogy indulni készül ezért felpattantam és kikisértem.
-Na csá-intettem neki a kapunak dőlve.
-Heló-integetett majd elhajtott a bicikliével.Eddig észre sem vettem de az udvaron egy puli kutya ugatott.Beszaladtam egy mellényért aztán megkérdeztem ,hogy mi a neve.Mama azt válszolta
-Gyere ide,menj innen.Mert?
Hasznos infó köszi mama.Elég harapós kedvében volt,ez abból is látszott ,hogy a cipőmet elkezdte volna harapdálni ,ha nem húzom el.Megnéztem az edényeket,a vizes lábasban semmi nem volt,körülnéztem de sehol nem láttam kutat.
-A kertben találsz vizet.-mondta valaki.
-Te mindenhol ott va ugye?-kérdeztem Áront sóhajtva.
-Aha.De most kivételesen jól jövök.-nyitotta ki előttem az ajtót mire megálltam.
-Húzzál előre.Lányoké az elsőbbség-néztem rá.
-Hehe annyira vicces vagy.-robogott előre.
-Mindig.-odaadtam neki három talált palacko amibe vizet öntött.-Vigyed a kutyának.-nyomtam a kezébe az egyiket.
-Te leöntöttél.-nézett magára khm...talán egy icipicit a ket literes üveg fele  ráment.De véletlen volt naa.
-Nemis.Csak...egy...felhő?-próbálkoztam lassan hátrálva.
-Jajj az a felhő oda tud menni-közelített- hozzád is.-szaladt felém.A hajam vizes lett és a nadrágom is elázott ugyanúgy ahogy a blúzom nyaka is.
-Te kis szemtelen.-szaladtam neki a megmaradt vizet is rá öntve.Sajnálattal vettem észe ,hogy kiürült a fegyverem.Tágra nyílt szemmel néztem ahogy közelít.A további események szánalmasak voltak.Vagyis viccesek de a kinézetünk nagyon szánalmas lehetett.Körülbelül tíz perc múlva fogytak ki a tartalékaink és akkor fejeztük be.
-Lettek képek-rikkantotta Lexa.Röhögve kértem el a telefonját és ugyanúgy mentünk be a szobába Áronnal.
-Szerezz száraz ruhát kérj tatától.-javasoltam vigyorogva a bőröndömben kutakodva.
-Szeretnéd mi?Csakhát én okos vagyoook mert nadrágom van itt meg szvetterem is és blúzom is.-Ment kifele az ajtón.Egy rövid kacajjal reagáltam le.Egy jégert vettem fel valami bő blúzzal meg egy zöld trikóval alatta.A hajamat csavargatva ültem le a laptopom elé és csatlakoztattam Lex telefonját a géphez.Miközben töltögette a képeket aközben jött be Áron.Valami béna,bő kockás inget talált csak.
-Röhögj csak.Látszik a fejeden ,hogy akarsz.-legyintett.-amúgy is nagyon jól áll hiába töröd magadat.-tette hozzá mellém vágodva félig rámült de mindegy.
-Rámültél
-Akkor húzzál beljébb.-lökött rajtam még egyet.
-Pff-húzódtam arrébb.A képek betöltődtek és sorban hangzottak el a külömböző:"hm-hm"nevetés darabok "wá" szakadt ki belőlem az egyiket látva.Talán az egyetlen  normális vllt az ami a kedvencem lett.Ott már ledobtam magamról a szvettert és egy atléta szerű trikó volt rajtam.
-Nyomjad fészbúkra.-állította meg ennél a képnél a diavetítést.
-Jóóó.Várj.Fordulj el mert beírom a jelszavamat.-elfordult és a telefonját kezdte byomkodni mire gyorsan benyomkodtam a pár karaktert.-kész.
-Bejelöltelek.-mondta,a képernyőre mutatva jeleztem ,hogy el van fogadva.
Öt perc múlva kint volt a kép ezzel a szöveggel:
"Sájn brájt lájk ö dájmönd.Feeling tiszta with Áron Sárosi"

Semmi sértőt,semmi félre érthetőt semmi ártalmasat nem írtam ezért sem értettem a következő(egy órával később)kapott hívásomat.Áron hazament hét óra lévén és mondta ,hogy majd legyek fent a neten ,mert akar valamit írni.Mikor beértem elkezdett csörögni a facebookom,bent volt a fülhallgató ezért csak fel kellett vennem.
-Hogy te mekkora bunkó vagy.-ordított bele a mikrofonba..


Heló mindenki.Csalódottan fogtam fel ,hogy semmi visszajelzést nem kapok azoktól akik olvassák.Néha-néha egy-egy megjegyzés meg értékelés aminek végtelenül örülök,viszont a másik résznél semmi nem volt,ezért sem hoztam pénteken új részt.Mert csalódott voltam.Azért még reménykedek benne ,hogy nem csak magamnak írok :) További szép napot :)