Be a voice not an echo

20.Rész
        A padláson már az első lépésnél találtam valamit.Egy útitársat, Lolát(mint későibb megtudtam)a macskát, fekete szőre fényesen dörgölődött a piros bő nadrágomhoz.A pofája barnás narancssárgás volt a fülei viszont megint fekete.A farka volt még barna.Minden lépésemet követte,egy zöld éjjeli szekrényhez léptem,az ajtaja nyikorgott.Belül kőnyvek sorakoztak,semmi túl érdekes ezért becsuktam.Arrébb egy cserépdarab,kosz,por továbblépve egy nagyobb darab zsákon mégtöbb könyvhöz jutottam.Mindbe bele olvasgattam,verses kötet is volt regény meg minden.Az egyik tetszett is de elfelejtettem a címét..Mindegy annyira nem is fontos.Annál fontosabb az ebéd illata volt.Hamar felérkezett az illat mivel a konyhából lehet egyenesen a padlásra menni.Lemásztam a létráról Lola társaságában majd a konyhába jutgva tapasztaltam ,hogy mama gombócot főz.Érdeklődtem ,hogy mióta házasok tatával,hogy vannak-e gyerekek az utcában?Azt mondta ,hogy van egy körülbelül velem egyidős fiú aki gyakran meglátogatja őket.Gomdoltam én ,hogy dejó lesz egy velem egyidős gyerek itt hú...gondoltam.
-Na mama én megyek átvenni a ruhámat mert csupa poros vagyok.-álltam fel.
-Menjél majd szólok ha készen van a gombóc.-intett-de akkor ugye szereted?-kérdezte aggódva kábé harmadjára.
-Igen mama.-nevettem vissza.Elrobogtam a szobánkig ahol Lexa telefonozott,Martin meg valami függönnyel játszott.
-Honnan van az a függöny?-kérdeztem az ajtóból.
-Az nem függöny!-ült fel Alexa egyből.Ráncoltam a szemöldökömet de csak nem tudtam rájönni ,hogy milyen ruhadarab lehet.Végül vállat vonva szedtem elő a mai szerelésemet.

Mama nemsokára kész lett az ebéddel,apu addigra felkelt,anyu kijött tatával,Marzin,Alexa meg én egymás mellett ülve ettünk amikor kopogtak.A nagymamám kiment..csak kicsit átkoztam azt aki az ebédet közbeszakítván esett be az ajtón.

-Csókolom,sziasztok.-intett a kabátos tag-zavarok?Mert ha..visszajövök később.-salapált idétlenül.

-Hát kabátos gyerek,mi később is itt leszünk szóval...-fordultam hátra a vállamat vonva.

-Lilly azt mondja ülj csak le nyugodtan,hozzak egy tányért eszel?-kérdezte anyu.Aha jó kösz,ő szakít meg egy ebédet és én vagyok a rossz.De legalább apu,tata meg a többi gyerek társam(ezalatt a kabátos gyereket nem értem gyereknek) szórakozott rajtam.Én ettem a legtöbbet mint mindig.Csak sajnos ezt még mama nem tapasztalta ezért aggódva figyelte ,hogy mikor robbanok szét.Nem robbantam,megettem a tizennégy gombócot és mégmindig megvagyok.Megköszöntem a szolgáltatást,és tovább lépve kabátos barátunk lábán beültem a szobánkba az ablakba.Szép naagy ablak van amibe nagyon szépen be lehet ülni.

-De bunkó vagy-röhögött Lexa Martinnal bejőve.

-Mert?Ő vágott közbe.Az ebéd közepén tartottam éppen.-emeltem fel a fejemet az ablakon kinézve.

-Reménytelen.-sóhajtott a nővérem.Elégedetten biccentettem.Eltelt kábé öt perc amikor az ajtó nyílását hallottam.

-Nem magamtól jöttem be.-Magyarázott a kabátos akiről (gonolom) idő közben lehámlott a kabát.

-Magadtól is bejöhettél volna nem harapunk.-csendült Lexa hangja.-Legalábbis Martin meg én nem.-tette hozzá némi hezitálás után.

-Sárosi Áron vagyok.-mondta.-Ki van bomolva a cipőfűződ trehány lány-tette hozzá nekem címezve.

-Pff.-húztam magam össze és mégjobban magamra húztam a sötétítőt.Alexandrával meg Martinnal beszélt,beszélt,beszélt meg nevetetett.Nem mertem kinézni a függöny mögül ,mert ha meglátnak akkor...az úgy nem jó.

-Alexandra gyere szívem elkellene menjél valahova.-nézett be mama.

-Megyek.-pattant.-Martin?

-Mehetek?- csillant fel a szeme.

-Persze.Áron maradj még adok majd valamit csak még készül.-mosolygott mama vissza.

-Jó.-felelte.Azt is hallottam amikor köszöntek és kiléptek az ajtón.Kábé öt perc múlva megszólalt.

-Meddig fogunk így ülni csendben?

-Hm..nemtudom.Talán ameddig mama be nem szól ,hogy mehetsz.

-Miért is vagy ilyen ellenséges?-kérdezte.Aztán azt vettem észre ,hogy a sötétítő elhúzódik és az ablak másik végében foglal helyet,velem szemben.Nem néztem fel egy darabig aztán meg gondoltam magam.

-Megszakítottad az ebédelésemet.-néztem rá.

-Mi?-röhögött

-Igen.-feleltem.

-Mi a neved?

-Lilly.De amúgy semmi közöd sincs hozzá,mert reményeim szerint nem fogunk találkozni.

-Én is remélem.Olyan nagyon idétlen vagy.

-Tessék?-néztem fel.

-Amit hllottál.

-Nem hallottam semmit szóval?-adtm neki esélyt ,hogy korriáljon.

-Ó már süket is vagy?

-Benned meg kevesebb ész van mint ahány csontváz repül az égen.-ordítottam,aztán egy másodperc alatt változott a hangulatom amikor:

-Bolond vagy.-jelentrette ki mosolyogva.

Sziasztook :) Bocsi hogy régen nem volt rész de minden pénteken volt valami :( Azért most hoztam egy kicsit hosszabbat,meg talán érdekesebbet is.Remelem tetszik nektek :) ,koszonom a sok megtekintest de orulnek a kommenteknek vagy visszajelzeseket is.

Tovabbi szep estet vagy reggelt vagy delutant :D sziasztook